00. Prólógus

Sokszor tűnődöm az életemen. Néha csak leülök és gondolkozom,rajzolok vagy pedig zenét hallgatok. A zene és a rajz is egyaránt meghatározó része az életemnek. Imádok énekelni,akármennyire nincs is hangom. Rajzolni viszont elég jól tudok. Kilenc évig jártam rajzoktatásra,de aztán abbahagytam. Egy évig ceruzához sem nyúltam,csak ha nagyon muszáj volt az iskolában. Tizennégy évesen kezdtem el újra rajzolni. Mindent előröl kellett megtanulnom,mert egy rajzos életében egy év,az rengeteg kihagyás. Már nem jártam oktatásra,egyszerűen csak kép alapján próbáltam embereket lerajzolni,kisebb nagyobb sikerrel. Nem célom az élre törni,nem akarok elismert festő lenni meg hasonlók, egyszerűen csak a rajz egyfajta megnyugvást nyújt számomra. Ha szomorú vagyok rajzolok,ha boldog vagyok rajzolok, tehát rengeteget rajzolok. Az alatt a kilenc év alatt rengeteg versenyt nyertem, aminek nagyon örültem és még most is örülök neki. Büszke vagyok magamra. A szüleim mindig mindenben támogatnak, és azt hiszem ez a legfontosabb.... Annabella vagyok, 18 éves, halálos beteg,eldöntöttem,hogy abban a pár hétben,talán hónapban,ami még az életemből hátra van, megvalósítom az álmaimat..mindet, ami eddig nem sikerült!